Főoldal Rólunk Segítségek Random cikkek Elérhetőség

2013. december 27., péntek

Az írói válság

Drága Olvasóink!
 
   Mindenkinek köszönjük a bizalmat és a támogatást, amit irántunk és a blog iránt tanúsítotok. Eddig két kérdést kaptunk, amik közül az egyik válaszadására most kerül sor. Ebben egy kétségbeesett író kért tőlünk segítséget, mit tehet az író válság ellen. Jégvirág szerint különleges kérésről van szó, ezért ketten írunk ebben a bejegyzésben:


Szia! :)
 
   Én, csak mint külső szemlélő mondanék pár szót, ha szeretnéd akkor használod, ha nem, akkor elsiklasz felette.
   Dorothy-t is egy irománya alapján ismertem meg, és azóta a leges legjobb barátnőm. Viszont (...meg is kérdezheted tőle), mindegyik írását elolvastam, és mindig kegyetlenül el szoktam neki mondani a véleményem, de ezenfelül, rettenetesen bosszant, ha valaki úgy ítél meg egy írót, hogy nem ért hozzá.
   Nem vagyok író, nem is készülök annak, viszont elég sok könyvet olvasok, és rengeteg filmet nézek, ezért eléggé dús a fantáziám. Nagyon sok történet van a fejemben, de nem volt és szerintem nem is nagyon lesz annyi türelmem, hogy leírjam őket, szóval ezek csak a fejemben élnek, vagy némelyiket elmesélem pl.: Dorothy-nak.
   Ha elmész sétálni mondjuk egy parkba, vagy egy erdőbe, próbáld meg teljesen kikapcsolni az agyad, és
 ( furán hangzik de lehet ilyet) nézd más szemmel a világot. Szerintem ezzel a nyugalmat árasztó éneddel, sokkal hamarabb megjön az ihlet, mint hogy görcsösen ezen aggódsz.
   Nagyon bennfentes információkat én nem tudok adni, de erről majd bizonyára a következőkben olvashatsz! ;)


Kedves TGC!
 
   Átérzem a problémádat. Zöldfülű írópalántaként én is belefutok ilyesmibe, például az utóbbi hónapokban én is küszködök a történetem írásával (bár ez inkább az iskolának és az azzal járó stressznek tulajdonítható inkább, semmint az ihlethiánynak).
   Sajnos, mint tudjuk, az ötletek nem csettintésre teremnek a fejünkben, főleg nem egy megkezdett történetnél; néha hónapok, sőt, évek kellenek ahhoz, hogy egy épkézláb mondatot le tudjunk írni. Bár nem hiszem, hogy ez a te esetedben ennyire tragikus lenne. Szerintem inkább olyan átmeneti korszak ez, ami – remélhetőleg – csak hosszabb-rövidebb ideig tart. Persze, a lefolyását meg lehet próbálni felgyorsítani zenehallgatással, olvasással, filmnézéssel... Csupa olyan tevékenységgel, aminek végzése közben jár az agyad, gondolatokat ébresztenek, amiket felhasználhatsz az írásnál. Azonban tájékoztattál minket, hogy ezek nem segítettek.
   Ilyenkor kicsit pánikba eshet az ember, amit meg is tudok érteni. De ne felejtsd el: ha rágörcsölsz, csak rontasz a helyzeten! Nem megy? Leülsz, bámulod az előtted lévő papírt/megnyitott dokumentumot, viszont nem jönnek a szavak? Hagyd egy kicsit pihenni a témát!
   Éld az életed; hiszen nem sürget a tatár! Írd, ahogy neked jól esik! Én például volt, hogy egy-két hónapig nem gépeltem le egy árva betűt sem, mert nem éreztem késztetést rá. Hacsak nem egy kiadó határideje liheg a nyakadba, úgyis ráérsz! Hidd el, a világ tele van észre nem vett cselekményelemekkel, amik csak arra várnak, hogy észrevedd őket, és belesződd a történetedbe. Csak meg kell látnod őket!
   Ha pedig megláttad, már csak tollat kell ragadnod, és leírnod. De csakis akkor, ha az ösztönöd azt súgja, megvan rá a belső késztetés. Nem szabad ráparancsolnod magadra, hogy „márpedig én írni fogok”, mert abból nem fog kisülni semmi jó, legfeljebb csak csalódottnak fogod érezni magad, hogy megint nem tudtál írni semmit, vagy éppen tudtál, mindössze megítélésed szerint borzalmasat.
   Írás helyett legyél a barátaiddal, foglalkozz a családoddal, sétálj nagyokat a lakhelyeden, próbálj ki új dolgokat, ismerkedj meg új emberekkel! Velük ezerszer könnyebben jönnek az ötletek, mint ha egyedül bambulnál a szobádban!
   Természetesen ezek csak tanácsok, nem kötelességed betartani őket. De szívből remélem, hogy "a múzsa csókja" hamar odaér hozzád, és ismét a történeted írásával töltheted az időd egy részét! ;)

   Ha már szóba került, megkérdeznénk titeket: ti mit gondoltok a témáról? Előfordult, hogy írói válságban szenvedtetek? Mit tettetek ellene?

***Jégvirág***
&
Dorothy Anne Wise

3 megjegyzés:

  1. Sziasztok! Nagyon jó a blogotok azt hiszem visszatérő olvasó leszek :-) Nagyon jó kezdemènyezés főleg hogy tanácsot is lehet kérni :-) Magamon tapadztalom hogy sok embernek van szüksége arra hogy kapjon segítséget :-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönjük a dicséretet, örülünk, hogy tetszik! :)
    Nyugodtan írjatok, mi meg megpróbálunk értelmes és hasznos válaszokat adni!! :)

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok! Nagyon tetszik a blog! Én olyankor inkább hagyom mert ha nem magamtól írom , és nem a saját ötletem akkor egy idő után nem lesz hozzá kedvem és ugyis abba hagynám.

    VálaszTörlés