Fiútéma... ismét

Jó estét mindenkinek!

  Néha mindenki szeretne belelátni a fiúk fejébe...

Ismét egy fiúval kapcsolatos téma, és a fiatalok egyik legfontosabb problémájával.

   Hannától kaptunk egy levelet, amiben azt írja, hogy van egy srác aki 2 éve tetszik neki, amit meg is osztott vele, de elutasította. Ezek után elég furán, és váltakozóan viselkedik, hogy értsétek:

lesüti a szemét, aztán kedves, majd megint mintha elkerülné.

   Lássuk, mit tudunk kihozni Hannának, és megpróbáljuk megfejteni a fiúkat! :)

 

Kedves Hanna!

   Hihetetlen, de erről a történetről egy barátnőm jut eszembe. :)

Igyekszek pár hasznos választ adni, remélem, azért sikerülni is fog... :)

   A fiúk gyakran nem mernek kezdeményezni, viszont ha egy lány teszi meg az első lépést, akkor megszeppennek.

   Szóval lehet, hogy azért nem mert rád nézni.

Az egyik ismerősöm azt mondta nekem a minap, hogy ha tudja, hogy tetszik valakinek, akkor egy idő után ő is elkezd vonzódni ahhoz az illetőhöz. - Előfordulhat, hogy a kiválasztottad is így van vele.... Amikor nemet mondott, akkor még nem tetszettél neki, aztán lehet, hogy ez változott.

Tényleg nem akarom tele beszélni a fejedet, mert látatlanban még nehezebb megérteni egy fiút. :)

   Szerintem egyenlőre tisztázd magadban azt, hogy haverok vagytok, beszélgess vele, ismerd meg jobban.....

Ki tudja.... lehet, hogyha jobban megismer akkor közelebb kerültök egymáshoz. :)

Viszont egyet ne felejts el!

SOHA, ne lógj rajta, legyen saját külön világotok, ne zaklasd és semmiképpen se nyávogj, és kéresd magad neki.

   Ezekkel 1000%, hogy ki lehet kergetni őket a világból, és hiába nem mutatják, de aztán a barátjával megbeszélik, hogy mekkora... cafkák* az ilyen lányok.

   Szóval csak haverként! Aztán majd úgyis szólni fog, ha akar valamit! ;)

***Jégvirág***

* cenzúrázta: Dorothy 

Fiútéma

Hello, everybody!

   Ahogy az lenni szokott, újra kérdésekkel érkeztünk. Vagyis, inkább azok válaszaival. Na, értitek... :)

E bejegyzést La Fiesta kérdésének szenteltük, amiben segítséget kért tőlünk fiúügyben (nem, nem "pasi", azt a szót ki nem állhatom). Reméljük, meg leszel elégedve a válasszal! :)

Kedves La Fiesta!

 

   Ebben elég sok dolog döntő bíró lehet.

A levélben csak annyit írtál le, hogy nem egy évfolyamba jártok, de azt nem, hogy melyikőtök a fiatalabb.

   Amennyiben te, akkor  lehet,  hogy bejössz neki, csak mivel kisebb vagy, ezért cikinek számítana, ha összejönne veled! ( Ezt valami fiús hülyeség, főleg az általános iskolában...)

A másik lehetőség az, hogy terjedt a hír, és valaki elmondta az  ő osztályának, és ezért mondták...

   Ha te vagy az idősebb, az is elég nagy szenzációnak számítana, hogy mit akarsz egy kisebbtől.

Lehetséges itt is, hogy tetszel neki, csak mivel ,, nagyobb" vagy, ezért nem mer lépni!

   Szóval érdekes...

Viszont szerintem ne mondd el neki, hagyd, hogy magától rájöjjön.... tudom én is utálom ezt, de hagyd az időre, az mindent elintéz, ne add fel! :)

   Hamarosan hozok nektek egy közvélemény kutatás szerűt, amiben egy csomó embertől megkérdezem, hogy mi a véleménye egy kapcsolatban a fiú és a lány közti kor különbségről! :)

   Kitartást, mi szurkolunk! :)

***Jégvirág***

Tetszik nekem... Hogy mondjam el Neki?

Üdvözletem küldöm, földlakók (és földönkívüliek)!

   Jégvirág újabb probléma megválaszolásával ütötte el idejét, ami körülbelül egy hete érkezett hozzánk.

Ebben egy bizonyos Petra kért tanácsot tőlünk, hogyan tudná egy fiú tudomására hozni, hogy nagyon szeretné megismerni, és elmondani neki, hogy tetszik. Nos, íme, a blog szeretett értelmi szerzőjének (igen, az Jégvirág) válasza!

Kedves Petra!

   Szerintem először is, próbáld meg, hogy egyszer is kezdeményez-e ő!

Aztán próbálj a tanfolyamon is beszélgetni vele, és a barátjával jóban lenni, mert a fiúknak ez elég fontos.

   Muszáj lesz összeszedned a bátorságod, ha tényleg szeretnél tőle valamit! :)

Mindenképpen, először nézd meg, hogy ő mennyire érdeklődik, aztán, ha úgy látod jónak, akkor nyugodtan elhívhatod valahová te is, mert ebben a korban már nem ciki.

   Az is lehet, hogy egyszerűen csak fél, és azért nem mer lépni, viszont egyet légy szíves tényleg fogadj meg, hogy ne hagyd magad hülyíteni, se kihasználni!

   Remélem ezzel a pár sorral is tudtam kicsit segíteni!

Szedd össze a bátorságodat! ;)

***Jégvirág***

Ha Ő megy... Én is menjek?

Halihó!

   Most egy olyan lány kért segítséget, aki most került gimnáziumba, egy új osztályba, ahol egy igazi barátnője van, aki most elmegy egy másik iskolába. A többiek nem nagyon hívják sehova, de azért jóba van velük (legalábbis a levélből számomra ez derült ki) és az ofő és az osztályközösség is nagyon jó! De attól fél, ha elmenne a barátnője, mégis egyedül maradna, ezért azon gondolkozik, hogy ő is elmegy, talán bírná az erősebb iskolát...

                       

Kedves Zsuzsi!

   Teljes mértékben átérzem a problémád!

Szerintem először is mérlegelni kell, hogy lenne-e olyan, akivel meg tudnád találni a közös hangot

valakivel a mostani osztályodból!

   Szerintem nyiss feléjük, és hívd el őket pl.: korcsolyázni, vagy bowlingozni, mondjuk a félévi kiosztása után pénteken összebeszéltek, és elmentek! Nekem elhiheted, hogy ez nagyon össze tudja kovácsolni a csapatot...... hiszen ott mindenki teljesen kikapcsol és a hülyüléssel bármikor felfedezheted a legújabb baráti társaságodat!

   Nem feltétlenül kell a barátságot egy emberben megtalálni! :)

Hogyha arra döntésre jutsz, hogy maradsz, akkor sem kell szomorkodni, mert attól még tudsz találkozni a barátnőddel, vagy tartani vele a kapcsolatot! :)

   Az én véleményem az, hogy attól mert sulit váltasz, még nem biztos, hogy neked jobb lesz!

Szerintem maradj, és próbálj nyitni a mostani osztálytársaid felé!

   Ha kell még ötlet, hogy mit csináljatok közösen, akkor írj, és adok még tippeket! ;)

Remélem egy kicsit legalább tudtam segíteni!

 ***Jégvirág***

A távbarátság

Drága Olvasók!

   1000-en láttatok minket. Leírhatatlan. Így nem is ragoznám tovább, jöjjön egy újabb, megválaszolandó kérdés.
   Ebben Rebecca kért tőlünk tanácsot, mit tegyen, ha a Facebook-os barátnője nem akar neki válaszolni.
Mivel az internetes barátság témája mindkettőnk szívügye, mindketten írtunk egy kis (én különös csekély) összefoglalót. Remélem, hasznotokra válik!

Szia Rebecca!

   Hihetetlen, hogy mennyire a közepébe találtál és mind a kettőnket elég közelről érintő témát találtál! :)

Én egyáltalán nem ítélem el az internetes ismerkedést, de nagyon óvatosnak kell lenni!

   Ez a probléma, amit meséltél nekünk, minden egyes internetes távkapcsolatban óriási probléma!

   Tudom, hogy iszonyatosan tud fájni, hogy írtál neki, de nem ír vissza, megbeszéltetek egy időpontot, hogy akkor skypeoltok, de ő elfelejtette/máshová kellett mennie/... mindig van valami magyarázat, de ezeket előre soha nem említi. A mellkasod szorít, hogy most rád haragszik (de miért?!), vagy valami történt, aztán odáig is el jut az ember, hogy dühös, hogy „ez nem igaz már, minek is erőlködöm??!...” de aztán a sírás kerülget, ha elgondolkozol, hogy milyen lenne nélküle... hogy mennyire hiányozna...

   Amit te csináltál az már a legfelső határ, és nagyon sok ember nem is meri meglépni, mert legbelső éned tudja, hogyha te nem írsz, ő se fog! És ezt nem nagyon bírnák elviselni...

   Tudom, hogy ez az egész, iszonyatosan fáj, (és mindig csak az egyik fél érzi ezt! Vagy lehet, hogy ő meg téged fog hibáztatni!) és próbálod elterelni azzal, hogy akkor sem lenne jobb, hogyha minden egyes szót úgy kell kirángatni belőle.

   Én azt tanácsolom, hogy mindennek, és mindenkinek jár egy második lehetőség!

   Írj neki egy (IGAZI, postán feladható) levelet, és mindent írj le neki! Mindent! Szó szerint!

Nem baj, hogy nem lelkizős, akkor is! Ha válaszol, felhív, akkor még van esély a barátságotokra!

   Lehet, hogy ez a levél fogja megmenteni a kapcsolatotokat!

Viszont, ha meg nem, akkor ne bánkódj miatta. Akkor az egész ismeretségetek hazugság volt, amit nem kell megsiratni!

   (Bár úgyis tudom, hogy még egy pár hónapig lesznek olyan napok, amikor zokogva fogsz elaludni, de te mindent megtettél!)

   Én kívánok neked/nektek minden jót, és kérlek szépen, írj nekünk, hogy hogy alakult a kapcsolatotok! :) Tényleg nagyon fontos és érdekes számunkra!

Kedves Rebecca!

   Nem is tudom, mit tudnék hozzátenni Jégvirág válaszához, hiszen nagyon jól összefoglalta az én véleményemet is.

   Mint felettem említette, mi is interneten ismerkedtünk meg, és azóta a legjobb barátaim között tartom számon.

   Kívánom neked, hogy helyreálljon köztetek a béke, és legalább, ha nem jobb barátnőkként folytassátok az ismeretségeteket! :)

Remélem, hogy tudtunk segíteni! :)

***Jégvirág***

&

Dorothy Anne Wise

Egy történet+két történet=zűrzavar?

Jó estét, kedves Idetévedők!

   Egy újabb bejegyzés, amiben ismét egy kérdezőnek adunk választ. Ezúttal egy Virág nevű írópalánta kért tőlünk segítséget, ám mielőtt rátérnénk a problémájára: szeretnénk újból megköszönni a rengeteg megtekintést és feliratkozót! Őszintén szólva, egyáltalán ne számítottunk ekkora elismertségre, úgy gondoltuk, talán 1-2 embernek tetszeni fog, és ennyi... De 12 feliratkozó (Bocsánat, már 17)... Több, mint 600 megtekintés (vagyis 900)... És ezt néhány nap alatt?! El sem hisszük. Szóval: Thank you, very much!

   Visszatérve: Virág arról kérte a véleményünket, hogy mit tegyen, ha elkezd egy történetet, de közben egy másik is beférkőzik a fejébe. Remélem, kielégítő választ kapsz tőlem! :)

Kedves Virág!

   Ilyenkor a legtöbb ember lejegyzeteli valahova az ötletet, hogy ha befejezte a jelenlegit, visszatérhessen rá, és átgondolhassa, vajon érdemes-e belevágnia a megírásába. Én is inkább erre voksolok, attól függetlenül, hogy én, például, az ötleteket sosem írtam le (és a mai napig sem jegyzetelek, aminek megvannak a hátrányai, de annyi baj legyen!).

   Persze, a te módszered, amit a levélben említettél – hogy új blogot nyitsz a történetnek –, sem rossz, én viszont ajánlanám, hogy létrehozáskor állítsd privátra! Így elkerülhetők a félreértések (például, hogy kapsz egy negatív kritikát a firkálmányodra, és akkor magyarázkodhatsz, hogy ez csak vázlat), és ha van időd igényes bejegyzéseket/részeket hozni, akkor iktasd be egy hivatalos nyitást.

   Ráadásul, ha két történetes blogot vezetsz egyszerre, nem biztos, hogy mindegyikre ugyanannyi időt tudsz fordítani. Mondok egy példát:

   Van egy fantasy blogod, szereted írni, olvasóid is vannak. Azonban eszedbe jut egy romantikus történet, nyitsz neki egy oldalt. Kezdeti lelkesedésedben többet foglalkozol az új bloggal, a fantasy-t elhanyagolod, az olvasók elpártolnak tőle, és mire észbe kapsz, az szépen, fokozatosan leépül.

   Igaz, ha sikerül megtalálnod az egyensúlyt, ez elkerülhető; mégis inkább azt mondanám: várd meg, amíg befejezed a jelenlegi írásod, és utána kezdj el egy újat! Ha tényleg jó, akkor az olvasók úgyis megtalálják, mindegy, mikor kezded el!

   A lényeg: ha új ötleted támad, ne vesd bele magad rögtön! Írd fel vázlatosan! Figyelj a jelenlegi történetedre, és ha azzal végeztél, gondold át, hogy az újból mit tudnál kihozni!

   És ha úgy gondolod, „igen, ezt én meg akarom/tudom írni!”, nyiss új blogot/Word dokumentumot, és kezdj neki! ;)

Dorothy Anne Wise